Hétfő reggel még csak a feltérképezés szándékával léptünk be az óvoda ajtaján ketten Bendegúzzal. Találkoztunk Tünde nénivel és egy aranyos dadus nénivel, aki megjegyezte, hogy Bende nevét nem fogja elfelejteni, mert náluk egy hajót is így hívnak, ráadásul még a kapitányát is. Néhány gyerek játszott bent a szobában. Bende egyből a kisautók felé húzott és rátalált Matukára (Verdák rajzfilm rozzant autómentője), azóta az az ő biztos pontja. Autópályát épített az óvónővel és ott tologatta a szőnyegen az autókat. Időnként "Anya, Neked melyik tetszik?" felkiáltással mutogatott két autót, aztán újabb autókat hozott a kosárból. Fél 9 körül jött a reggeli. Sajtos kifli volt kakaóval. A többi gyerek szépen odaült a megterített asztalokhoz, de Bende nem akart. Néhány perces rábeszélésembe tellett, hogy leüljön és egy fél pohár kakaót felhajtson, ott, az asztalnál. Aztán megkönnyebbülve felugrott és mentünk arcot mosni. Közben szállingóztak a gyerekek, egy idő után már nem is számoltam őket. Hangosak voltak. Bende riadtan nézett időnként körbe. Aztán Tünde néni hívta só-liszt gyurmázni, és nagy örömömre csatlakozott a hat feltűrt poloujjal az asztalnál ülő kislányhoz. Kapott egy adag nyomkodnivalót, nyújtófát és formákat. Egészen jól elvolt, élvezte. Az utolsó 5 percben találkoztunk Andi dadus nénivel és Réka óvónénivel, mindketten nagyon aranyosak, bár Bende még nem akart barátkozni. Háromnegyed 10-ig maradtunk. Kezet mostunk, hazamentünk. A kérdésre, hogy jó volt-e az oviban, először igennel, később nemmel, aztán megint igennel felelt. A "nem"-nél azt mondta, hogy megijedt a sok gyerektől. Mindenesetre tükrözte a benne dúló érzéseket.
Kedd reggel elvittük Bendét az oviba, elbúcsúztunk, ő bement a csoportba, megkereste Matukát és ottmaradt. Apa dolgozni, én vásárolni mentem. 10-re mentem érte. Olyannyira elvolt, hogy akartak szólni, hogy csak 11-re jöjjek, de nem találták a számomat. Reggelit nem evett, de ezt már a bölcsiben megszoktuk, csak vizet ivott. Valamit tologatott, amikor megláttam. Örült nekem, ölelt, aztán hazamentünk. Jó hangulatban volt.
Szerdán csak ebéd előtt mentem érte. Az udvaron találtam őket. Bende egy biciklivel viaskodott, amiről épp leért a lába. Állítólag azzal küzdött végig, bár mondták neki, hogy vannak motorok, amikkel menni is tudna. Hiába, a kihívást szereti.:) Ismét csak jókat hallottam róla. Ebéd után nagyot aludt otthon. Aztán estefelé kezdett mesélni arról, hogy az udvaron lévő piros autóból egy gyerek ki akarta lökni. Nagy nyomot hagyott benne, mert aztán APÁnak is nagy átéléssel mesélte. Mondtuk neki, hogy ne hagyja magát és ha a szép szó nem segít, megvédheti magát. Ezen felbuzdult, bár nem hiszem, hogy értette a lényeget.
Csütörtökön már mentem én is dolgozni. APA vitte Bendét reggel az oviba és délután érte is ment. Nem volt vele semmi gond, bár ebédet nem nagyon evett. Annyira nem lepődtem meg. Én fél 5-re mentem szülőire. Az első ovis szülőire.:) Megtudtam, hogy 2014. szept. 1-től lesz 3 éves kortól kötelező az óvoda, és hogy mostantól az augusztus 31-ig 6 évet betöltő gyerekek tankötelesek szeptembertől. Ha a szülő és az óvónők együttesen úgy látják jónak, hogy még nem iskolaérett a gyerkőc, akkor maradhat még egy évet oviban.
Pénteken megtörtént az első bepisilés alvás közben.
És végre eljött a hétvége. Mentünk Sárvárra, szüretelésben részt venni illetve rohangálni. :)
